Az érdekességekről Az érdekességekről

A legtöbb foglalkozásnak van érdekes oldala, még az első ránézésre unalmasnak tűnők esetében is találunk ilyeneket.

  • Hogy néz ki egy repülőtér felülről?
  • Mit jelentenek az E betűvel kezdődő rövidítések az élelmiszerek csomagolásán?
  • Mikor rendezték az első BNV-t?

Az NPP-n több száz ilyen érdekességet találsz! 

 

A jobb oldalon levő listában először válassz foglalkozáscsoportot, majd klikkelj a téged érdeklő érdekességre!

Érdekesség-böngésző - Válassz és klikkelj! Érdekesség-böngésző - Válassz és klikkelj!
« Vissza

Építőipari foglalkozások

 

Klikkelj és olvasd el az egyes, foglalkozásokhoz kötődő érdekességeket!

 

Épületvillamossági szerelő, villanyszerelő - Az elektromos ráják titka

Épületvillamossági szerelő, villanyszerelő (FEOR-7524)

Az elektromos ráják titka


Minden élőlény teste - így az emberé is - rejt némi elektromosságot. De míg az ember nem képes ezt irányítani és ellenőrzése alá vonva saját hasznára fordítani, az elektromos rája testében akár 500-600 voltos elektromos áramot is hordozhat, amit képes felhasználni ellenségeivel szemben. Önmagára ez az elektromosság nem ártalmas.

Az áramot a hát- és mellúszó között fekvő elektromos szerv termeli. Ez sok egymás fölötti kamrából áll, amelyekben átalakult izomzatból létrejött szívós anyag van. Minden egyes kamra egy-egy elektromos telepnek felel meg, az egész szerv úgy működik, mint egy sok elemből összetett telep, összhatása egészen jelentékeny lehet. Kis állatokat a hirtelen kisülő áram elkábíthat, még az embert is leterítheti a lábáról. Az elektromos szerv hatása a tenger vizében semmi esetre sem lehet olyan erős, mint a vízen kívül, s valószínűleg csak az a feladata, hogy a zsákmányt felriassza. Az elhasznált energiát egy idő után megint visszanyeri és újra használható elektromos energia alakul ki testében.

Az elektromosság a sötét vizekben való tájékozódást is segíti, lehetővé teszi, hogy a rája megérezze a tárgyakat, anélkül, hogy látná őket. Az elektromosság felhasználásával jeleket képes leadni. Ezek az elektronikus jelek beleütköznek a kemény tárgyakba, ugyanakkor pedig megváltozva verődnek vissza. Ezek a változások informálják a ráját a tárgyról. Ily módon meg tudja állapítani a tárgy távolságát illetve nagyságát.

Épületvillamossági szerelő, villanyszerelő - Mikor, mivel

Épületvillamossági szerelő, villanyszerelő (FEOR-7524)

Mikor, mivel


Az első világítóeszköz a tűz volt, még az őskorban: ezzel melegítettek, főztek – és világítottak is. Apránként kifejlődött a tűzgyújtás technikája. Ehhez i.e. 640 körül használtak először lencsét, amit hegyikristályból készítettek. A mécses elődje is hamar megszületett: egy francia barlangban például találtak a régészek homokkőből készült lapos csészét, alján állati zsiradékkal és növényi rostokból sodort kanóccal. A füstölés, kormozódás megakadályozására az olajba sót tettek. Később be is fedték a mécseseket, a kanócot pedig kivezették a tetején.

Ősi világítóeszköz volt a fáklya is: legegyszerűbb formája a gyantás fenyőfaszilánk. Az Alpokban hosszú ideig ez volt a fő világítóeszköz, de a homéroszi Görögországban is fáklyával és világító serpenyővel nyertek fényt.

160 körül jelentek meg az első viaszgyertyák, faggyúgyertyák, amelyek feltalálását az etruszkoknak tulajdonítják. Kezdetben főleg vallási szertartásoknál használtak gyertyákat. Kétfajta típusa létezett: a fáklya, amit faggyúval átitatott rostokból készítettek, a másik pedig már hasonló a mai gyertyához, mert a közepébe kanócot vezettek, amit kénnel átitattak és folyékony viaszba, vagy fattyúba mártogatták.

1260-ban egy angol szerzetes, Roger Bacon rájött, hogy a világításhoz két dolog kell, az éghető anyag és a levegőben levő oxigén. 1670 körül feltalálták a foszfort, amit ha kellő fénnyel megvilágítanak, maga az anyag is halványan világít.

1808 pedig mérföldkőnek számított, mert feltalálták az első elektromos világítást, az ívlámpát. Az angol Humphry Davy szerkezetében a galvánelem pólusait két szénrúddal összekötötte, és azokat közelítette egymáshoz. Az így keletkezet feszültség a szűk részben ionizálja a levegőt, a szikrák átcsapnak és áram keletkezik.

1832-től már egyre több helyen gyertya helyett petróleumlámpát használnak, 1836-ban pedig Irinyi János szabadalmaztatta a zajtalan és robbanásmentes gyufát.

Az események felgyorsulnak: 1840-ben elkészül az első lámpa, amelyben már egy platinaspirál világít. 1862-ben Angliában elhelyezik az első világítótornyot, amely villanyfénnyel működik. 1885-ben megszületik az első használható igazi napelem. 1913-ban előállítják a wolframszálat, amely tartóssá teszi az izzólámpát. 1938-ban megjelenik az első fénycső. 1958-ban használnak először, xenon lámpákat, ezt követik a halogénizzók, a nagynyomású fémhalogén lámpák, majd a fénykibocsátó diódák, a LED-ek.

Felvonószerelő - Kis felvonó-történelem

Felvonószerelő (FEOR-7523)

Kis felvonó-történelem


Igazán hálás lehet a világ a lift feltalálójának, hiszen e nélkül a szerkezet nélkül nem lennének magas toronyházak sem, és a költözés, bútorcipelés is sokkal fárasztóbb lenne…

Az első biztonsági felvonó egy bizonyos Elisha Graves Otis nevéhez fűződik, 1852-ből.

A lift ősét Arkhimédész fejlesztette ki: egy kötelekkel és csigákkal működő emelőszerkezetet, amelyet repülő széknek is hívtak. Kezdetleges felvonókat alkalmaztak a római Colosseum arénájában is, és a középkorból is számos rajz, vagy festmény bizonyítja a felvonók jelenlétét. Ezeket a berendezéseket emberi, vagy állati erő mozgatta, ám XV. Lajos már ellensúllyal ellátott liftet rendelt a versailles-i kastélyba. Egy német bányában ide-oda mozgó rudakkal működtetett felvonó szállította a munkásokat, egy angol gyárban pedig szíjhajtású felvonót használtak, de hamarosan találkozni lehetett vízzel működő felvonó berendezéssel is.

Végül 1857-ben egy áruházban állították üzembe Otis szerkezetét, az első biztonsági személyfelvonót, amelyet gőz hajtott.

A liftek biztonsága és megbízhatósága gyorsan javult, a technikai újítások egymást érték, az újabb és újabb igényeknek eleget téve: megszületett a hajtómű nélküli elektromos lift, a hajtóműves elektromos felvonó, a hidraulikus felvonó és a gépház nélküli felvonó.

a világ felhőkarcolói.

Festő és mázoló - A kalocsai pingálás

Festő és mázoló (FEOR-7535)

A kalocsai pingálás


Magyarországon Kalocsa az egyetlen hely, ahol a népi pingáló, azaz falfestő művészet olyan magas színvonalat ért el. Keletkezésének pontos idejéről nem rendelkezünk pontos adatokkal. Már csak a művelet jellegéből adódóan is nehéz ilyen forrást találni, hiszen a simított, meszelt vertfal könnyen elmállott, vagy a régi házakat többszörösen átépítették. Feljegyzések szerint a múlt század második felében már pingálgattak a kalocsai menyecskék. Általánossá akkor vált ez a népi díszítő tevékenység, amikor a festékporokat a pénzben nem bővelkedő parasztasszonyok meg tudták vásárolni. Az egyéb eszközök nem okoztak gondot. Az alapozást a határban szedett fűmeszelővel készítették el, a motívumokat pedig disznóból húzott sörtéből vagy a tehén farkából levágott szőrből készített virágmeszelővel festették fel. Tej meg majd minden házban akadt. Ugyanis a mezők alapozása és a motívumok pingálása tejes festékkel történt. Eltartott egy hétig, míg szabad kézzel kifestették az első szobát és a konyhát.

A kalocsai pingáló művészet stílusváltozatai három időszakba illeszthetőek be. Az első a világháború előtti, aztán a két világháború közötti, majd a második világháború utáni időszak.

Az első világháború után a pingáló művészetünk lényeges változáson ment keresztül. Az 1930-as évek közepe táján, amikor a népművészet iránt országosan megnőtt az érdeklődés, Kalocsán is több épületet kipingáltak. A harmincas évek vége felé a parasztházak népi pingálása egyre ritkábbá vált, fokozatosan veszít divatosságából. Népi pingálás második világháború utáni időszaka már a hanyatlás szakasza. A hagyományos parasztházak egyre gyorsabban átépültek, a lakásokat is modern stílusban, városiasan rendezték be. A régi parasztházakban még elvétve lehet találkozni pingált konyhákkal és szobákkal.

Kályha- és kandallóépítő - Szentiván éji tűzrakás

Kályha- és kandallóépítő (FEOR-7537)

Szentiván éji tűzrakás


Szentiván éjjelén hatalmas tüzeket raknak Európa-szerte. A június 24-i Szent Iván nap Keresztelő Szent János ünnepe. A magyar nyelvben Szentiván éj néven rögzült a nyár eleji ünnep, amelynek oka, hogy az Iván név a Jánosból alakult át (Joann-Jovan-Ivan).

A nyári napforduló, június 21-e az évnek az a napja, amikor a legmagasabb delelési ponton áll az égbolton a Nap. Ez az év leghosszabb nappala és a legrövidebb éjszakája. Ma már Szent Iván napját a nyári napfordulótól elválasztja 3 nap, de korábban ugyanarra a napra esett. Az eltolódás oka a naptárcsúszásban, illetve az egykori naptári reformokban rejlik.

A világ különböző pontjain eltérően ünnepelték az év leghosszabb napját, de a tűz valamilyen módon mindenhol szerepet kapott.

A nyárközépi tűzgyújtással az emberek a Napot próbálták támogatni a sötétséggel vívott harcában. Az éjszaka a sötétség és a halál birodalma, így az évnek ezen a pontján minél messzebb kell űzni az ártó szellemeket a fény erejével. A máglyáknak varázserőt is tulajdonítottak: védelmezett a betegségektől, a boszorkányoktól, sőt, elősegítette a jó termést, elűzte a jégesőt és a ködöt. A tűz különféle maradványait kitűnő amulettnek tartották. A hamuját a földekre szórták, hogy távol tartsa a kártevőket, a félig elégett nagyobb faágakat pedig az eresz alá tették, hogy védje a házat a villámcsapástól és tűzvésztől.

A 16. századi Németországban örömtüzeket gyújtottak Szent János napjának előestéjén.

Az emberek összegyűltek a tűz körül, ahol énekkel és körtánccal múlatták az időt. Üröm- és verbénafüzéreket aggattak magukra, a tüzet pedig a kezükben tartott szarkalábcsokron keresztül nézték, abban a hitben, hogy ez megőrzi szemük épségét az elkövetkezendő egy évben. Hajnaltájt az ürmöt és a verbénát bedobálták a tűzbe, és ezt kívánták: „Hagyjon el minden balszerencsém és égjen el ezekkel".

Kőfaragó, műköves - Szubjektív szobor-toplista

Kőfaragó, műköves (FEOR-7536)

Szubjektív szobor-toplista


Milleniumi Emlékmű (Budapest, Hősök tere): az 1896-os ünnepségsorozatra készült monumentális szoborcsoport hazánk talán legismertebb ilyen jellegű köztéri alkotása. Közepén (35 méteres oszlopon) Gábriel arkangyal szobra áll a Szent Koronával és az apostoli kettős kereszttel. A bal oszlopcsarnokban Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, II. András, IV. Béla, Károly Róbert és Nagy Lajos, a másik oldalon pedig Hunyadi János, Mátyás király, Bocskai István, Bethlen Gábor, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos szobra található.

Anonymus szobra (Budapest, Városliget): Ligeti Miklós 1903-ban készült alkotása valószínűleg III. Béla király jegyzőjét (a titokzatos P mestert) ábrázolja. A szobrot – kilenc társával együtt – Ferenc József adományozta hazánknak a XX. század elején.

Turul emlékmű (Tatabánya): az emlékművet (a Hősök terén álló szoborcsoporthoz hasonlóan) az 1896-os milleniumi ünnepségekre rendelték, de főként anyagi gondok miatt csak jó tíz évvel később készült el teljesen. A Tatabánya címerében is szereplő alkotás Árpád honfoglaló magyarjainak állít emléket, méretei igazán impozánsak: „szárnyfesztávolsága", illetve a karmai között tartott kard hossza egyaránt 14-15 méter.

Kőfaragó, műköves - A Húsvét-szigetek rejtelmes védelmezői

Kőfaragó, műköves (FEOR-7536)

A Húsvét-szigetek rejtelmes védelmezői


A háromszögletű Húsvét-szigetek partján a szárazföld felé forduló kőszobrok sorakoznak. A sziget oldalai 16, 18 és 24 méter hosszúak, és több ezer kilométer távolságra fekszik minden emberlakta területtől. Az első európaiak 1722-ben (húsvét napján) tették lábukat a szigetre, akiket vegyes viselkedéssel, ám többnyire barátságosan fogadtak a bennszülöttek. Meglepő módon egyesek bőre sötét volt, másoké vörös, megint másoké pedig kifejezetten fehér. Voltak, akiknek különösen nagy fülcimpáik voltak, amelyekről különös korongok lógtak le. Mivel a helyiek előszeretettel loptak a partraszállóktól, így kisebb viszályok törtek ki, és a hollandok egy nap múlva távoztak is. Hasonló tapasztalatokat tettek később, 1770-ben egy spanyol expedíció tagjai is, ám mire Cook kapitány a szigetre ért, teljesen más kép fogadta: a földet elhanyagolták, minden kipusztult, a bennszülöttek barátságtalanok voltak, fegyvert viseltek. A 19. században tovább siralmasodott a helyzet; a peruiak tizedelték az őslakosokat, és a rabszolga-kereskedők is jártak errefelé.

Már-már kihalás fenyegette ezt a kutúrát, amikor az európaiak tanulmányozás céljából megjelentek. Keresztény misszionáriusok érkeztek, akik többek között számos istenszoborra, faragott írásjelekkel teli fatáblácskákra bukkantak. A táblákon balról jobbra írtak, majd fordítva, jobbról balra folytatták. A jelek értelmét máig sem fejtették meg.

A legkülönösebb rejtély a szigeten mégis a parton sorakozó szoborcsoport, amit a helyiek moai kavakának hívnak. Többségük 4-10 méter magas, súlyuk átlagosan mintegy 20 tonna. A fejük aránytalanul nagy, álluk előreugrik, fülük hosszúkás, lábuk pedig nincsen. Egyes szobrok fején vörös sziklából készült kalap fedi. Érdekes, hogy a húsvét-szigetekiek nyelvében külön szó van arra a mozgásra, amikor nincs szükség a láb igénybevételére.

Már a helyiek sem tudják, hogyan kerülhettek ide a szobrok, mert az ő őseik érkezése előtt is már ott voltak.

Kőműves - Mióta használnak maltert?

Kőműves (FEOR-7511)

Mióta használnak maltert?


A görögök és a rómaiak mésszel készült maltert használtak a téglák és a kövek egymáshoz kötésére. A meszet már abban az időben is ősinek számító módszerrel égették. A mészégetés, mészoltás és a habarcs megkötésének magyarázatára Arisztotelész elméletét használták.

Az i. e. első században élt Vitruvius római építész szerint a négy őselem keverékéből álló mészkő hevítésekor a víz és a levegő eltávozik, és helyükbe tűz nyomul. A tűz a víznél és levegőnél könnyebb, ezért a kiégetés után a mész súlya kisebb lesz. Vitruviusnak annyiban kétségtelenül igaza volt, hogy mészégetéskor „levegő", pontosabban szén-dioxid gáz távozik a mészkőből és a keletkező kalcium-oxid, az égetett mész valóban lényegesen kisebb súlyú, mint a kiindulási termék. Elméletét tehát valószínűleg a gyakorlati megfigyelések alapján állította fel, amelyet a mészoltási folyamat magyarázata is igazol. A mészoltásnál az égetett mész kalcium-hidroxiddá alakul, miközben jelentős hő fejlődik. Az oltott mészhez homokot kevernek - ez a habarcs. Köztudott dolog, hogy ez csak bizonyos idő után köt meg, s közben a fal nedves lesz. Vitruvius erre is talált magyarázatot: az oltott mészből a víz eltávozik, mert a pórusokba homok lép, ezáltal a mész és homok reakciója lejátszódik, a habarcs megköt.

Arisztotelész bizonyára nem gondolta, hogy elméletét ilyen leegyszerűsített formában alkalmazzák majd, de bizonyos, hogy Vitruvius, a malter első „tudósa" rendkívül logikusan használta fel a kémiai reakciók magyarázatára.

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Tetőfedő - Kert a tetőn?

Tetőfedő (FEOR-7532)

Kert a tetőn?


Az ötlet nem újszerű. Az első ismert zöldtető a babiloni függőkert, amelyet az asszír uralkodó építtetett feleségének. A kő vázat náddal fedték. Világhírű volt Augustus császár Mauzóleuma is Rómában: az építményben teraszokat alakítottak ki, ahol ciprusok nőttek. Ezután sokáig nem igyekezett senki zöldtetős kialakításokat létrehozni. Úttörőnek számított a tetőkertek terén a francia építész, Le Corbusier, aki az új építészettel szemben támasztott követelményei közt említi: „A tetőkert a ház legkedvezőbb helyszínévé válik, a város szempontjából pedig azt jelenti, hogy visszanyerjük az építkezéssel elvesztett területet. "

Azon kívül, hogy szép látványt nyújtanak a zöldbe boruló háztetők, keveset lehet arról tudni, mi a hasznos benne. A tetőkertek enyhítik a hagyományos házak tetején kialakuló szélsőséges környezeti viszonyokat, mérsékelik a felhőszakadásból eredő esővíz áradatát, javítják az épület energiafelhasználását vagy csökkentik a város zaját. Az eső intenzitásának és a zöldtető talajvastagságának függvényében a csapadékmennyiség nagyobb része (éves szinten 50–60 százaléka) megköthető. A zöldtetők fontos szerepet játszanak a levegőminőség javításában is: képesek kiszűrni és megkötni a levegőben lévő szennyező

anyagokat, a növények pedig oxigént juttatnak a levegőbe.
Zöldhomlokzatok alkalmazásával csökkenthető a felújítási költség is: egy befutatott homlokzatot 50–60 évig nem kell felújítani. A lombréteg alatt kisebb a korrózió.

Az intenzív tetőkertek egy sűrűn beépített területen a városlakók parkjaiként funkcionálhatnak. Arra is van példa, hogy egy szálloda tetejére konyhakertet telepítettek, és ez biztosítja az étterem fő zöldség- és fűszernövény szükségletét.

A városban a zöldburkolatok segítenek oldani a zöldterületek hiányából fakadó stresszt. Különös jelentőségű a nyugtató zöld szín és az állatok jelenlétének és hangjának érzékelése.

Vezeték- és csőhálózat-szerelő (víz, gáz, fűtés) - A fővárosi vízellátás krónikája számokban

Vezeték- és csőhálózat-szerelő (víz, gáz, fűtés) (FEOR-7521)

A fővárosi vízellátás krónikája számokban


- 2. század: megépül az első vízvezeték Hadrianus császár uralkodása alatt Budapesten, Aquincumban; kőpilléreinek maradványai még ma is láthatók.

- 1414-1416: elkészül a főváros második vízvezetéke, ezúttal Zsigmond király utasítására, a királyi palota vízellátására, ezer rajnai forintért.

- 1470: Mátyás király a Svábhegy forrásainak vizét vezettette be a Várba.

- 16. század eleje: három vízmű működik már Budán. Két vízemelő a Dunából szivattyúzta taposómalmos meghajtással a vizet, a Mátyás-templom előtti díszkútba pedig a budai hegyek forrásvizét a közlekedőedények törvényén alapuló vízművek vezették.

- 1856: Budán üzembe lép az első magyar gőzüzemű vízmű.
- 1868: megkezdődik az intézményes vízellátás Pest-Buda területén. A pesti oldal első vízműve a mai Országház helyén volt.

- 1903: Kőbányán vasbeton víztorony és vízműgépház épül.
- 1927-1930: megújulási munkák zajlanak, emellett pedig a gőzgépeket fokozatosan villamos motorokra válták fel

- 1934-1936: két járható csőalagút készül a Szentendrei-sziget és a Duna bal partja között.

- 1950: Nagy-Budapest kialakításával 7 megyei város és 16 község vízműve kerül a Fővárosi Vízművekhez.

- 1960-1967: a Duna vizét felhasználó víztisztító épül Újpest határában.

- 1993: felépül a Váci úton a vízminőség-vizsgáló laboratórium.
- 1994-1996: Vízkezelő mű épül a kutak vizének vas- és mangántartalmának kiszűrésére.

- 1999: befejeződik az északi és déli telepek számítógépes távirányításának kiépítése.

Vezeték- és csőhálózat-szerelő (víz, gáz, fűtés) - A csapvíz védelmében

Vezeték- és csőhálózat-szerelő (víz, gáz, fűtés) (FEOR-7521)

A csapvíz védelmében


A hazai víziközmű-szolgáltatók 98 százalékban rétegvizekből, karsztvizekből nyerik azt a vízmennyiséget, azaz körülbelül napi 2 millió köbmétert, amit kitermelnek, és a fogyasztókhoz juttatnak. A vizet vízbázisokból nyerik, ezek mindenütt sérülékenyek lehetnek, bárhol találhatók is az országban, de fontos tudni, hogy ma Magyarországon közegészségügyileg kifogásolható víz nem kerülhet a vezetékekbe. Az ivóvíz minőségbiztosító rendszerek nyomán jut el - hulladékmentesen - a fogyasztókhoz. Főleg a dél-alföldi területeken léteznek olyan minőségi, vízminőségi jellemzők, amilyen a nitrát-tartalom, amelyek ma az EU-szabványoknál magasabbak. Ez azt jelenti, hogy közegészségügyileg ez a víz ugyanúgy nem kifogásolható, mint a többi, de persze lehetne jobb is. Érdekes, hogy mégis, a statisztikák szerint az ásványvízfogyasztás itt elenyésző mértékű, míg azokon a területeken, a nagyvárosokban, például Budapesten erősen jellemző az ásványvízfogyasztás, pedig itt ezt a csapvíz minősége nem indokolja.

A mai ásványvízpiacon - a főleg történelmi forrásokra települt néhány palackozót kivéve - a többség ásványianyag-tartalma nem tér el lényegesen a réteg- és karsztvizet szolgáltató vízművek vizétől. A ma forgalomban lévő ásványvizek közül nagyon kevés egyedi, viszont mindegyik tiszta, mivel jogszabályi előírás a forrás/kút melletti, zárt rendszerű palackozás és az eredeti vízminőség megőrzése (bizonyos kitételekkel). Az ásványvizeknek nincs jellemző kora, és a vízművek által megcsapolt réteg- és karsztvíz-készletek is sok esetben olyan idősek, mint a palackozott ásványvizek.