Az érdekességekről Az érdekességekről

A legtöbb foglalkozásnak van érdekes oldala, még az első ránézésre unalmasnak tűnők esetében is találunk ilyeneket.

  • Hogy néz ki egy repülőtér felülről?
  • Mit jelentenek az E betűvel kezdődő rövidítések az élelmiszerek csomagolásán?
  • Mikor rendezték az első BNV-t?

Az NPP-n több száz ilyen érdekességet találsz! 

 

A jobb oldalon levő listában először válassz foglalkozáscsoportot, majd klikkelj a téged érdeklő érdekességre!

Érdekesség-böngésző - Válassz és klikkelj! Érdekesség-böngésző - Válassz és klikkelj!
« Vissza

Kézműipari foglalkozások

 

Klikkelj és olvasd el az egyes, foglalkozásokhoz kötődő érdekességeket!

 

Egyéb kézműipari foglalkozású - Hogyan készülnek a magyar babák?

Egyéb kézműipari foglalkozású (FEOR-7419)

Hogyan készülnek a magyar babák?


A Zsáki Baba Manufaktúrában kalocsai és magyar népviseletbe öltöztetett saját kezűleg előállított babák készülnek. Többféle méretű, alapanyagú ezen belül különböző korú, és különböző nemű babákból áll a választék.

A babák „születési” folyamata:
- A baba törzsét méretarányosan megrajzolják, majd az anyagot leszabják, megvarrják. A megvarrt anyagban a baba alakját vattával kialakítják.

- A kezek és lábak kialakítása méretre vágott drótra szorosan feltekert krepp papírra felhúzott anyag segítségével történik.

- Az anyagból készült baba fejek főzött csirizből és vattából állnak, amelyeket gyárilag előállított kokillák segítségével alakítanak formára. A babák közt található porcelán fejű, - kezű, és – lábú is, amelyet gyárilag elkészített porcelán anyagok segítségével készítenek.

- A baba arcának megfestése különleges festékből kézi pingálással történik.

- A papucsokhoz és csízmákhoz bőrt, illetve talpaikhoz filcet használnak.

- A fiú babák kalapja is filcből készül, amit szintén kokillán alakítanak.

- A babák haja műhajból van, amelyet besodorva, szépen eligazítva a fejre ragasztanak, majd befonva kontyba felkötik.

- A babák öltözékét alkotó ruhadarabok (ingvállak, zsebkendők, szoknyák, kötények) kialakítása szintén aprólékos folyamat. Szabásminta alapján géppel és kézzel hímezve készülnek. Keményítés, vasalás után csipkék kerülnek a babák pliszírozott szoknyájára, alsó szoknyáira. Egy kalocsai lány baba általában két - három darab alsószoknyát visel.

- A népviseletből adódóan a baba fejdíszét és kötényét szalag díszítheti, míg a menyecske babák fején fityula található, amelyet gyöngyből kialakított motívumok díszítenek.

Ékszerkészítő, ötvös, drágakőcsiszoló - Alkímia, vagyis aranycsinálás?

Ékszerkészítő, ötvös, drágakőcsiszoló (FEOR-7412)

Alkímia, vagyis aranycsinálás?


Az alkímia mestersége II. Rudolf császár korában a valódi tudomány és az okkultizmus határát súrolta. A császár maga is hevesen érdeklődött az alkímia iránt; előszeretettel vonult vissza prágai kastélyába, hogy ott kísérleteket folytathasson. Az udvari költőknek azt a feladatot írta elő, hogy költsenek verseket a bölcsek kövéről, amely a fémet arannyá változtatja, és örökéletűvé teszi az embert. Ebben az időben az a hír is elterjed, hogy az uralkodó maga találta meg ezt a követ. (A család végül 1604-ben kormányzásra alkalmatlannak nyilvánította II. Rudolfot, és a trónra fivérét léptették).

Prágában található az aranyművesek utcája. A legenda szerint az itt található apró házacskákban helyeztette el II. Rudolf az alkimistáit, és azt a feladatot tűzte ki számukra, hogy állítsák elő az örökélet-elixírt.

Az alkímia egyébként már a középkorban is létezett. A történelem során nem volt állandó alkímiai iskola, hanem egy széles és igen változékony rendszer volt, amely mindig hatott az adott kor és hely szellemére. A legáltalánosabban elterjedt nézet szerint az alkimisták célja az volt, közönséges fémekből aranyat állítsanak elő, örök életet, pontosabban örök ifjúságot biztosító csodaszert találjanak fel, illetve olyan módszerek legyenek képesek elsajátítani, amelyekkel mesterségesen tudnak életet teremteni. Más vélemények viszont úgy tartják, hogy az alkímia a mágia részét képezte; a mai ezoterikus tudomány alapjait fektette le. Vagyis az alkimisták filozófiai rendszere a kozmoszra, mikrokozmoszra, az elemekre és az ezen összetevőkből álló világra, így az emberre is alkalmazható.

Ékszerkészítő, ötvös, drágakőcsiszoló - Híres gyémántok I. – Regent (Pitt)

Ékszerkészítő, ötvös, drágakőcsiszoló (FEOR-7412)

Híres gyémántok I. – Regent (Pitt)


A gyémánt származási helye India, színe fehér-halvány kék. A világ egyik legszebben megmunkált, legtisztább és legcsillogóbb gyémántjának tartják. Egyike az utolsó Indiában talált nagy köveknek.

A legenda szerint 1701-ben találta egy rabszolga a Parteal bányában. Hogy ellophassa a hatalmas drágakövet, megsebesítette magát, és a zsákmányt a sebbe rejtve csempészte ki. Egy angol tengerésznek ajánlotta fel, cserébe azért, hogy hajójával elvigye, megszabadítva ezzel fogságából. A hajós az üzletet elfogadta, de nem tartotta magát a megállapodásukhoz, és meggyilkolta a rabszolgát. Bombayban eladta a követ 5000 fontért egy helyi kereskedőnek.

A történet további része már hiteles forrásokra támaszkodik: az indiai kereskedő egy év múlva 100 000 fontért adta tovább a követ Thomas Pittnek, Madras kormányzójának, akiről a gyémánt a nevét kapta. Ő az értékes gyémántot Angliába küldte, ahol 140,5 karátos briliánst csiszoltak belőle. A megmunkálás során megmaradt kisebb darabok közül néhány Nagy Péter cár tulajdonába került. II. Fülöp francia régens 1717-ben 650 ezer fontért vásárolta meg a követ, ekkortól nevezik Régens gyémántnak. XV. Lajos 1722-es koronázásakor már a francia koronát ékesítette, ahonnan később kivették, és önálló királyi ékszerként szolgált. A francia forradalom idején ellopták, majd egy névtelen levél alapján ismét a nyomára bukkantak - egyes források szerint a Champs-Élysées fasorában elásva, mások szerint egy padláson.

Napóleon pénzügyi gondjainak enyhítésére elzálogosította a gyémántot, de az 1804-es koronázásakor már a kardja markolatát díszítette. 1825-ben ismét a korona része lett, majd Eugénia császárné nyakékbe került. Ma a Louvre-ban őrzik.

Ékszerkészítő, ötvös, drágakőcsiszoló - Híres gyémántok II. – Afrika nagy csillaga, Orlov, Koh-i-Noor

Ékszerkészítő, ötvös, drágakőcsiszoló (FEOR-7412)

Híres gyémántok II. – Afrika nagy csillaga, Orlov, Koh-i-Noor


Az Afrika nagy csillaga származási helye Dél-Afrika, színe fehér, briliáns.
1905-ben bukkantak rá, egy bányában, ahol Afrika nagy csillagának keresztelték. Premier-gyémántnak is hívják. A kiváló minőségű, tiszta fehér kő tömege nyers állapotban 3 106 karát volt. Belsejében csak nagyon kevés gyenge zárvány található. A határlapok alapján megállapították, hogy a kő nem volt egész kristály, csak hasadási darab. A követ Transvaal kormányzósága vette meg és 1907-ben VII. Eduárd brit királynak ajándékozta. Ő Amszterdamba vitte lecsiszoltatni: a követ három részre hasították, majd 9 nagyobb és 96 kisebb briliánst csiszoltak belőle. A legnagyobb darab pendeloque, cseppforma, 530,2 karát, a második hosszúkás, négyszög alakú briliáns, 317,4 karát, a harmadik szintén pendeloque, 94,45 karát. A többi hat súlya összesen 114,05 karát, a 96 kisebb briliáns pedig összesen 7,55 karát. A legnagyobb kő a királyi jogart, a második a koronát díszíti, a harmadikat és negyediket pedig a királynői koronába foglalták. (Az Afrika kis csillaga a brit koronaékszerek része)

Az Orlov származási helye India, színe színtelen-kékeszöld, briliáns. Az egyik legtisztább elsőrendű kőként tartják számon. Csiszolási alakja régi hindu eredetű, alsó lapja természetes hasadási lap. 35 mm hosszú, 31 mm széles és 22 mm magas, tömege pedig 199.6 karát. A gyémántot Orloff herceg állítólag egy perzsa kereskedőtől vette, és 1772-ben II. Katalin orosz cárnőnek ajándékozta. Így került az orosz állami kincsek közé, ahol a jogart díszítette.

A Koh-i-Noor származási helye India, színe fehér, briliáns, színe kissé zöldes. Különböző indiai fejedelmek birtokában volt, ma az angol koronakincsek közt őrzik. Eredeti alakja hindu csiszolású, kissé szabálytalan rozetta volt. 1739-ben a perzsa sah szerezte meg, és ő keresztelte el. Uzután a Brit Kelet-Indiai Társaság tulajdonába került, ők ajándékozták Viktória királynőnek 1850-ben. Amszterdamban alacsony briliáns formára csiszolták, és a brit koronaékszerek részévé váltak. Eredeti formájában 181 karát tömegű volt.

Hangszerkészítő - Hangszert készítek – Találj ki!

Hangszerkészítő (FEOR-7415)

Hangszert készítek – Találj ki!


Cremonában születtem.
Első feleségemtől hat, másodiktól pedig öt gyermekem született.
Ma is sok művész játszik az általam készített hangszereken.
1680-ban nyitottam meg saját műhelyemet a Piazza San Domenicón.
Legjobb hangszereimet 1698 és 1725 között készítettem.
Számos remekművem talált gazdára árveréseken, a legtöbbet – 3 és fél millió dollárt, azaz több mint félmilliárd forintot – egy hegedűmért fizettek 2006-ban.

Életem során körülbelül 1100 hegedűt, brácsát, csellót, lantot készítettem.
Edvin Marton is egy általam készített hangszeren játszik.
Hegedűim titkát tudósok kutatták.
A Stradivarius nevű hangszert rólam nevezték el.
Megfejtés: Antonio Stradivari

Szőr- és tollfeldolgozó - 10 dolog a tollról

Szőr- és tollfeldolgozó (FEOR-7416)

10 dolog a tollról


Az evolúció során a tollak megjelenése nem hozta rögtön magával a repülés képességét. Sokkal hamarabb szolgált víz- és hőszigetelőként, majd pedig – immár szárnycsapásokra emlékeztető mozdulatokkal együtt – a meredek lejtőkön való felszaladást tette lehetővé.

A legtöbb madár évente egyszer teljes tollruháját lecseréli (levedli).
Nagyon eltérő, hogy egy madárnak hány tolla van. Egyes hattyúfajoknál 25 000 is van, de van olyan kistestű kolibri is, aminek 1000 sincs.

A leghosszabb tollal egy japán dísztyúk rendelkezett, farktolla 10 és fél méteres volt.

A legtöbb madár tollainak nagy része (mintegy egyharmada) a fején található.
Típus szerint megkülönböztethetünk pehely- és testtollakat, kantár- vagy fedőtollakat, evező és kormánytollakat valamint módosult dísztollakat.

Télen a legtöbb madárnak több tolla van, mint nyáron.
Sok madár tollazata jóval nagyobb súlyú, mint a csontváza.
A tollak a fejlődési szakaszban vérellátással rendelkeznek. Az ilyenkor okozott tollsérülés akár a madár elvérzését is okozhatja.

A kifejlett tollak nem gyógyulnak.

Textilműves, hímző, csipkeverő - A kombiné felemelkedése és bukása

Textilműves, hímző, csipkeverő (FEOR-7418)

A kombiné felemelkedése és bukása


A kombiné őse a római korban valójában felső ruházat volt, egyszerű, többnyire gyapjúból készült ing. Honfoglaló őseink már ruhájuk alatt hordták rövid vászoningjeiket; tőlük terjedt ez a szokás Nyugatra is. Évszázadokkal később is még a legnagyobb fokú fényűzésnek számított. Bajor Izabella francia királynénak mindössze három inge volt, VI. Károly francia király felesége pedig csupán két holland vászoninget mondhatott magáénak.

A francia forradalom sok újító hatása közt tartják számon azt is, hogy a hölgyek elkezdtek patyolat tunikákat viselni. Az áttetsző, habkönnyű ruhák alá nem lehetett vastag vászoningeket, alsószoknyákat hordani, így jöttek divatba a testszínű, testhezálló trikók. A ruhák anyaga idővel nehezebb lett, és a trikó is szerepét vesztette hosszú időre. Újra visszatért a vászonból készült ing, és hímzéssel, csipkével szegélyezett vászonbugyogó tűnt fel. A kislányoknál ki is látszott, mert a múlt század húszas éveitől a hatvanas évekig a leánykaruha lábszárközépig ért, a bugyi pedig bokáig. 1880 táján megalkották az első combination-t, vagyis a mellényke és bugyi kombinációját. A mellénykét az alsószoknyával is kombinálták, s megszületett a combinaison-jupon, amely az egyenes vonalú ingtől abban tért el, hogy alul kiugrott, mint az alsószoknya. Bár a forradalmi újítás már az 1880-as években betört a fehérneműk világába, csak az 1920-as években vált általánossá, neve pedig a combinaison szó bécsi torzulásából lett Pesten kombiné. Érdekes, hogy egy kombinészerű öltözék már a középkorban is felbukkan: fürdőslányok viselték munkaruha gyanánt.

Manapság a kombiné a fiatalok körében nem éli virágkorát, inkább idősebb hölgyek hordják ma is előszeretettel, de a divat hullámzásának következtében ez bármikor megváltozhat.

Üveggyártó - Variációk ablaküvegre

Üveggyártó (FEOR-7414)

Variációk ablaküvegre


Az ablaknyílás bevonásának gondja egyidős a letelepüléssel. A sövényből font, zsúppal kötött, illetve a deszkás ablak védett a hideg ellen, de az épületen belül sötét maradt. Télen a lakóhelyiséget csak a tűzhely fénye világította be.

Az ablak üvegezését a római korban találták föl. A galliai Julius Alexander üveggyáros technikusa, egy bizonyos Caius jött rá először, hogy kisebb, hengerelt üvegtáblácskákat farácsozat segítségével lehet ablakba foglalni. Gallia marad a római birodalom bukása után is az üveggyártás központja: a 7. században a frankok földjéről hozatnak üvegeseket az angliai templomok ablakozására. Még fél évezreddel később sem általános azonban a templomok ablakainak üvegezése.

A másik korai változat a lantornás ablak volt. A lantorna vékony marhabőrből, vagyis hártyából készült, jól átitatták olajjal, így tartósnak, de költségesnek bizonyult. Ezért a 14. század közepétől kezdve, miután a papír megjelent, ezt használtak a hártya helyett. Ez a megoldás sokáig tartotta magát. A szegényebb helyeken még a 19. század végén is ráfanyalodtak. Az első üvegesek Nagy Lajos király korában települhettek át Itáliából Magyarországra. 1418-ból János és Miklós mester nevét ismerjük Bártfáról, 1438-ból Antal mesterét Budáról. Az első magyar üveghuta 1525 körül kezdett termelni a diósgyőri völgyben.