Az érdekességekről Az érdekességekről

A legtöbb foglalkozásnak van érdekes oldala, még az első ránézésre unalmasnak tűnők esetében is találunk ilyeneket.

  • Hogy néz ki egy repülőtér felülről?
  • Mit jelentenek az E betűvel kezdődő rövidítések az élelmiszerek csomagolásán?
  • Mikor rendezték az első BNV-t?

Az NPP-n több száz ilyen érdekességet találsz! 

 

A jobb oldalon levő listában először válassz foglalkozáscsoportot, majd klikkelj a téged érdeklő érdekességre!

Érdekesség-böngésző - Válassz és klikkelj! Érdekesség-böngésző - Válassz és klikkelj!
« Vissza

Szakmai irányítók, felügyelők

 

Klikkelj és olvasd el az egyes, foglalkozásokhoz kötődő érdekességeket!

 

Bányászati szakmai irányító, felügyelő - A farbőr haszna

Bányászati szakmai irányító, felügyelő (FEOR-3211)

A farbőr haszna


Hogy mi az a farbőr? A középkori bányászok ruhájának része. A bányába való lejutásnak egyik módja az volt, hogy fagerendán csúsztak le egy biztosítókötélbe kapaszkodva. Ennél a műveletnél volt nélkülözhetetlen a farbőr, mint védelmi eszköz: a derekukra kötött, hátul lelógó bőrkötény, aminek a végét csúszás közben kézzel tartották.

A bányászok leszálló berendezései a létrák, amelyeket az akna egyik oldalára erősítettek, és amelyek a táróig, vagy az akna fenekéig értek le. Elkészítésük nem kívánt nagy szaktudást, de elhelyezésük annál nagyobb gondosságot követelt. Ám a bányászok nemcsak a létrák fokain szálltak le, hanem a felvonókötélre erősített kötélnyeregben ülve is leereszkedtek a bányába, háromféle felvonógép segítségével. Mivel pedig vannak erősen lejtős aknák is, a bányászok és a munkások az ágyékuk köré kötött bőrön, a farbőrön, ülő helyzetben csúsztak le, akárcsak a gyerekek télen a domb jeges lejtőjén. Hogy fel ne boruljanak, egyik karjukkal a kifeszített kötelet karolták át. Ezt a kötelet az aknaszáj fölött lévő gerendához kötötték, alul pedig az aknafenékbe vert faoszlophoz. A bányászok tehát ezen a három módon szálltak le a bányába. Volt még egy negyedik mód is, amikor az emberek és a lovak egy lejtős, csavarodó akna kőzetébe vágott lépcsőkön szálltak le a föld alatti gépekhez és ugyanezen az úton jöttek fel a föld színére.

Építőipari szakmai irányító, felügyelő - Árulkodó téglák

Építőipari szakmai irányító, felügyelő (FEOR-3213)

Árulkodó téglák


A téglát szinte ősidők óta használja az emberiség. Az agyagtéglát kezdetben szárították, majd kiégették. A tégla őse még gömböc alakú volt – ezt feltehetően a fészekrakó madaraktól leste el az ember. Később ez a forma módosult: mind laposabb és hosszabb lett, eleinte szivar, aztán kenyér alakú, majd egyre közelített a téglalapformához.

A téglát nagy becsben tartották, ezt bizonyítja az is, hogy egy időben az uralkodó lenyomatos pecsétjével látták el őket. Hazánkban is gyakran kerülnek elő betűvel, számmal vagy egyéb jelekkel ellátott régi téglák, amelyek az egykor élt készítőjükről, vagy a készíttetőjükről árulkodnak. Sok olyan információt hordoznak, amelyek az egykori birtokviszonyok tisztázására, építési, átépítési periódusokra, tulajdonosok változásaira utalnak.

A téglák jelölése szinte egyidős a téglakészítéssel, hiszen számos légióbélyeg és különböző, 1-3 ujjal vagy faággal karcolt átló, hurok, karika ismert a római kori időből; a középkori járólap téglákon is sokféle motívum látható, de általánossá csak az utóbbi kb. 400 évben vált. Az Osztrák–Magyar Monarchiában rendkívül sok bélyeges téglát égettek. Egyes becslések szerint az 1500-as évek második felétől kezdve a II. világháború utáni 10- 15 évig mintegy 14–15 ezer vagy akár 18 ezer féle jelzett tégla is készülhetett. A megrendelő vagy a gyártó esztétikai okokból, esetleg terméke reklámozása céljából monogramot, évszámot, ligatúrás betűt, bárói-, grófi-, hercegi koronát, illetve ezek ötvözetét vésettette a téglavető sablon aljába. Egyes uradalmak állatok jelzésére szolgáló billogozót használtak, a városok és községek téglaégetői a helység nevét, az egyházi téglavetők vallásuk, rendjük jelzéseit, téglagyáros dinasztiák a saját nevüket jelenítették meg a tégláikon.

Az Öbölháború idején pedig, a bombázások alatt, a történeti emlékek újjáépítése zavartalanul folyt, minden második téglába belenyomva a bombázott vezető nevét.

Konyhafőnök, séf - Sütött vagy főzött előbb az ember?

Konyhafőnök, séf (FEOR-3222)

Sütött vagy főzött előbb az ember?


Teljes bizonyossággal közölhetjük, hogy az ősember előbb sütött, mint főzött. A pirítás, pörkölés nemcsak a húsféléket tette porhanyóssá, ízesebbé, hanem a különböző magvakat, növényi terméseket is. A pattogatott kukorica, a sült alma és sült gesztenye, a pörkölt mandula még ma is őrzi és idézi a konyhaművészet őskorának kezdeti lehetőségeit és technikáját.

És mikor kezdtek el főzni?
Az újabb kőkorszakban, amikor már volt miben. Ugyanis ekkor készültek az első agyagedények. Ezek azonban még nem voltak tűzállóak, közvetlenül a tűzre téve megrepedtek. Ezért a főzés legősibb módja az úgynevezett "köves főzés". Lényege az, hogy az edénybe, a főzésre előkészített vízbe forró köveket dobnak, s ezeket addig váltják, míg a folyadék felforr. Ezt az ősi főzésmódot őrzi az erdélyi magyaroknál használt kövesztés szó.

Az újabb kőkorszakban a sültek helyére a növényi főzetek léptek. A pusztán növényi termékekből készült levest a magyar ember tréfásan árva, rongyos, kódis, betyáros levesnek nevezi. Ínséges időkben azonban még ma is fontos az efféle ősi főzeteknek a szerepe.

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Konyhafőnök, séf - Mi van a fűszerpolcon I.

Konyhafőnök, séf (FEOR-3222)

Mi van a fűszerpolcon I.


Bors: a trópusi borscserje termése, fürtje hasonló a ribizkéhez. Elsősorban Sri-Lanka, Indonézia, és India trópusi vidékein termesztik. Két ismertebb változata a fehér, illetve a fekete bors. Ez utóbbi termését még zöld állapotban szedik le, ezután változik majd színe barnás-feketére. A fehérbors teljesen érett, lilás-piros színű bogyóját áztatják, a gyümölcshúst ledörzsölik, és óvatosan megszárítják.

Sáfrány: Dél-Európában és Kis-Ázsiában termesztik. Fűszerként a szárított bibeszár és a bibe használatos. Fűszer hatása elenyésző, de kiváló az ételszínező hatása; sárgás-piros színezőanyagot tartalmaz.

Koriander: a Földközi-tenger környékén honos, de hazánkban is termesztik. A gömb alakú, hosszanti irányban csíkos termés jellegzetes édeskés ízét és illatát a koriander olaj adja.

Ánizs: elsősorban a Földközi-tenger vidékén termeszti, de hazánkban is megél. A jellegzetesen édes aromás fűszer elengedhetetlen alapanyaga teasüteményeknek, mézeskalácsoknak, de kedvelt az ánizspálinka, az ánizslikőr is, és a gyógyászat is előszeretettel használja.

Mustármag: a mediterrán területen volt őshonos, de itthon is nagy mennyiségben termesztik. Két változata ismert: a fehér és a fekete mustár. Az előbbi valójában sárga színű, az utóbbi barnás-fekete gömböcske.

Kömény: a köménymagot Európában elsősorban az orosz vidékeken, Romániában és Hollandiában termesztik. A legjobb minőségű a holland kömény, mert ez tartalmazza a legtöbb illóolajat. Hollandiában közkedvelt a köményt is tartalmazó Allash likőr.

Konyhafőnök, séf - Mi van a fűszerpolcon II.

Konyhafőnök, séf (FEOR-3222)

Mi van a fűszerpolcon II.


Vanília: a legnagyobb mennyiségben Madagaszkárról exportálják, de Mexikóban őshonos, és a mexikói vanília a legértékesebb. A termést hosszan erjesztik, majd lassan szárítják, ezután alakul ki jellegzetes barnás-fekete színe, és illata, amelyet a vanilin és az illóolaj-tartalom kölcsönöz.

Szegfűszeg: trópusi eredetű fűszer, az örökzöld szegfűszegfa kifejlődött, de nem teljesen kinyílott, szárított virágbimbója. Illóolajtartalma nagy, erősen aromás.

Gyömbér: őshazája Indonézia, de Afrikában és Kínában is termesztik. Illata sajátos, kissé kesernyés, csípős. Angliában sört, a keleti országokban cukrozott csemegét készítenek belőle.

Fahéj: a fa külső parás rétegeitől megtisztított ágkéreg. Kelet-Ázsiában honos, ezen belül is a legértékesebb fahéj a ceyloni. Kellemes ízét, illatát a fahéjaldehid okozza.

Szerecsendió: elsősorban Indonéziában, de más trópusi vidékeken is elterjedt a termés szárított magva. Termése a barackhoz hasonlít, amely éréskor felhasad, és szabaddá válik a benne lévő kemény héjú mag, és az ezt körülvevő narancsszínű magköpeny. Ez utóbbi is értékes fűszer, külseje hasonlít a virágsziromhoz, ezért szerecsendió-virágként is emlegetik.

Szegfűbors: a trópusokon termesztett szegfűborsfa részlegesen beérett, napon szárított bogyótermése. Íze a szegfűszeg és a fahéj keverékére emlékeztet, csípős, fanyar.

Konyhafőnök, séf - Reggeli körkép

Konyhafőnök, séf (FEOR-3222)

Reggeli körkép


Angol reggeli: hétköznap az angolok csak néhány falatot reggeliznek: egy pirítóst, esetleg egy főtt vagy lágy tojást egy csésze teával, kávéval. Ám hétvégén bőséges a reggeli, amit ráadásul 10-11 óra tájban, vagy ez után fogyasztanak csak el. A kiadós angol reggeli elmaradhatatlan kellékei a sült bacon, a különféle kolbászkák, a grillezett vagy sült gomba és paradicsom, esetleg sült tört burgonya, a paradicsomos bab, és a tojás. Ez utóbbi legtöbbször rántotta, vagy bevert tojás. Mindehhez kettévágott, megvajazott pirítós dukál, és tea, esetleg kávé, szintén szabadon választva.

Az amerikai reggeli ehhez sokban hasonlít: hétköznap többnyire müzli alkotja az első étkezést, ám hétvégén bőséges a kínálat. Az egyik legtipikusabb alkotóeleme az amerikai reggelinek a bagel (lengyel eredetű), egy középen lyukas, kerek formájú péksütemény, Nem hiányozhat még a palettáról a vastag amerikai palacsinta, amelyet rendszerint baconnel, juharsziruppal, vagy egyszerre mindkettővel fogyasztanak.

Az oroszok étkezésére szintén jellemző a bőséges reggeli, ám nem csak a hétköznapokon. A napi első étkezésük húsfélékből, halakból, tojásfélékből és zöldségsalátákból áll. A hal igen népszerű, főleg az édesvízi halak, pl. a csuka. Igazi csemege a Kaszpi-tengerből származó tokhal, amely nemcsak a húsa, de a belőle nyert kaviár miatt is közkedvelt.

A kínai reggeli általában csupán rizskásából áll, benne húsdarabkákkal. Előfordulhat, hogy mellé olajban sült tésztát és csípős savanyúságot esznek. Mindezt meglehetősen korán, 5-6 óra körül, ami már önmagában is edzett gyomrot sejtet.

A thai hagyományos reggeli meglehetősen furcsának tűnhet az európai ember számára, hiszen Thaiföldön előszeretettel esznek levest reggelire. Ebből aztán minden féle jöhet. Szintén reggelire is fogyaszthatnak sült zöldséges tésztákat. A szállodákban van ugyan kontinentális reggeli, de csak a turisták számára; a helyiek előtt reggel kis levesestálkák vannak.

A japán konyhaművészet jellemzője, hogy az ételek többsége szinte nyersen kerül az asztalra. Hitük szerint, ha az istenek azt akarták volna, hogy főve vagy sütve együnk valamit, akkor úgy teremtették volna meg. Ilyen nyers étel például a már nálunk is jól ismert sushi, mely nyers halból, vagy garnélarákból és enyhén pácolt rizsből áll. A reggeli és az ebéd általában gyors és egyszerű ételekből áll, a vacsora a fő étkezés.

A finn reggeli változatos, de szénhidrátban szegény. Mindig tartalmaz friss zöldség-, gyümölcsfélét és tejterméket, a kenyér lehetőleg kevert vagy barna. A tízórai szerepét a kávézás tölti be.

A francia reggelinek nincs nagy jelentősége, inkább a délelőtti kávézás népszerű, amelyhez speciális zsúrkenyérrel készült csukott szendvicset fogyasztanak, vagy édes, sós péksüteményt.

Az iszlám reggeli alkotói közt található a fehérsajt, a datolya, az olajbogyó, a frissen készült lángos és kenyér mint megszokott ételek.

Konyhafőnök, séf - Cukor, vagy nem cukor

Konyhafőnök, séf (FEOR-3222)

Cukor, vagy nem cukor


A nádcukor természetességét a feldolgozás adja, vagyis a nádvágás után sajtolással kinyerik a nádcukrot, majd centrifugálják, szárítják, így kapják meg a melaszt. Semmi vegyi anyaggal, vagy mesterséges eljárással nem avatkoznak be. A nyers nádcukor tehát jóval egészségesebb a finomított cukornál, mivel még tartalmazza a növényben felhalmozódott értékes tápanyagokat (vitaminokat és nyomelemeket), amelyek a cukor finomítása közben elvesznek. A finomítatlan nádcukor megemésztése nem terheli le a szervezetet, és a szénhidrátokon túl más hasznos tápanyagokkal is szolgál a szervezet számára. A fehércukor ezzel szemben olyan tömény, színtiszta szénhidrát, amelynek megemésztése gondot okoz az emberi szervezet számára. Túlságosan leterheli a hasnyálmirigyet, ami cukorbetegség kialakulásához vezethet.

Emellett a cukor egy része szinte mindig emésztetlen marad, ami a belekben erjedésnek indul, és ennek során alkohol képződik belőle. Már gyerekeknél is megfigyelhető, akik sok cukrot fogyasztanak, hogy a májuk megnagyobbodik. Ha a máj leterhelődik a fehércukor okán a testünkben képződő alkohol miatt, ez bőrbetegségek kialakulását is elősegíti.

A nádcukorban nincs mesterséges anyag, sőt még a cukorrépánál is egészségesebb. Míg a cukorrépa cukortartalma 18 százalék, a belőle készített finomított fehércukoré már kb. 95 százalék. A nádcukor ezzel szemben mintegy 20 százalékban tartalmaz édes vegyületet. A barna cukor majdnem ugyanolyan káros, mint a fehérített változat, hiszen az csupán olyan fehér cukor, amelyet kevés melasszal, vagyis a nádcukor egyik változatával beszíneznek.