Méhész
Rejtélyes méhpusztulás

Világjelenségként nőtte ki magát az utóbbi években a méhállományban bekövetkező rohamos csökkenés. A kutatók szerint a méhek pusztulása előrejelzi a természeti körforgásban okozott károk következményeit: a rovarok ellenálló képessége erőteljesen lecsökkent a különféle betegségekkel szemben – ez pedig az ökoszisztéma problémáit sejteti.

A méhek legalább százmillió éve sikeresen vészelték át a különböző természeti változásokat. Szerepük a természetben igen jelentős; a beporzások nagy részét ők végzik el. Noha a kutatók tanácstalanul állnak szemben a jelenséggel, egyes nézetek szerint a növénytakaró megváltozása és a gyomirtók használata gyengítheti a rovarokat. A méhek egyedüli fehérjeforrása a virágpor, ennek változatossága azonban a mezőgazdasági monokultúrák kialakulásával párhuzamosan csökken. Ebből a szempontból a parlagfű kaszálása is súlyosbítja a helyzetet, mert az allergiát okozó gyomnövénnyel együtt számos más fajt is kiirtanak a tarlókon az emberek.

A helyzet javítására már kikísérleteztek különféle táplálék-kiegészítőket – kifejezetten méhek számára, bár használatuk még sok kérdést vet fel.

A dolgozó méhek nyáron csupán pár hétig élnek, ezért az élettartamukban történő apró változások is az utánpótlás összeomlását okozhatják. Egy évtizede figyelték meg először, hogy a méhek egyre nagyobb része nem tér vissza a kaptárhoz; egy kritikus veszteség felett a család már nem képes tovább fenntartani magát.