Szófelhő Szófelhő

NPP Karrier-rovat NPP Karrier-rovat

Egyensúlyozás élet és munka között


A magánélet és a munka életünk két legfontosabb területe. Ha az egyik terület stresszes az életünkben, az a másik területen is éreztetni fogja hatását. Ráadásul a stresszt sok esetben azt okozza, hogy az egyén nem tudja ezt a két életterületet hatékonyan összehangolni.
 

Tipikus probléma, amikor a munkahelyi feladatok olyannyira lefoglalják az egyént, hogy nincs ideje pihenni, magával foglalkozni, azaz nincs ideje magánéletére. Ez hosszú távon nagyon megterhelő lehet egyrészt a kellő mennyiségű pihenés hiánya miatt, másrészt azért, mert az egyén folyamatosan frusztrálódik amiatt, hogy az egyik vagy másik életszerepben vállalt feladatait nem tudja teljesíteni. Problémát jelenthet az is, ha az egyén nem tudja a munkahelyen hagyni az ottani feszültségeket, és egy megterhelő munkanapot követően otthon a családtagokkal lesz ideges. Klasszikus, hogy a dolgozó nem tud elszakadni attól a szereptől, amit a munkahelyen betölt, és pl. a tanár otthon is tanárként, a katona otthon is katonaként viselkedik. Ez igen veszélyes lehet, mert a család nem egy osztály vagy egy hadsereg, akiket tanárként/katonaként kellene kezelni. Ezek a klasszikus problématípusok jellemzően megnehezítik az egyén magánéleti és munkahelyi szerepeinek kezelését.
Ugyanakkor fontos tisztázni, hogy van az a stresszszint, amire az egyénnek szüksége van. Ideálisnak az a szint tekinthető, ami az egyént inspirálja, motiválja arra, hogy többet, jobban teljesítsen, de lehetőséget ad szervezetének a pihenésre is. Ez leginkább akkor valósulhat meg, ha a megterheléssel járó életszakaszokat követően az egyénnek van ideje a pihenésre, a kikapcsolódásra is.
 

A stresszhatás mértéke az új élmények szerzésének befogadását, illetve a tanulási folyamatot és annak hatékonyságát is befolyásolja. Attól függően, hogy az egyén hogyan éli meg az adott helyzetet, az őt érő stresszhatás serkentheti vagy gátolhatja azt a fejlődési folyamatot, ami a különböző kihívást jelentő élethelyzeteken keresztül a mindennapokat jellemzi. Azon élethelyzetek, amelyeket nagy rutinnal élünk meg, biztonságérzéssel töltenek el bennünket, és ezekben az élethelyzetekben az ún. komfortzónánkon belül vagyunk. Ezeket a helyzeteket a kiszámíthatóság, a megszokottság, és a változás kockázatának teljes hiánya jellemzi. Ezek nem feltétlenül boldog élethelyzetek, de mindenképpen stresszmentesek, így kényelmesnek mondhatók. Ezek a kényelmes helyzetek azonban könnyen unalmassá is válhatnak, és az unalom izgalomra, fejlődésre lehetőséget biztosító szituációk keresésére fogja ösztönözni az egyént. Ha az egyén kilép ebből a biztonságos (unalom)zónából, a tanulási zónába lép, ahol új élményekkel, feladatokkal és helyzetekkel találkozik. A komfortzónából kilépve az egyén itt újdonsággal, ismeretlenséggel, szokatlansággal kerül szembe, ami magában hordozhatja a stresszt, és kiválthat szorongást, félelmet és bizonytalanságot is. A stressz azonban bizonyos esetekben rossz csak, máskor viszont előremozdító, fejlesztő hatású is lehet. A komfortzónából való kilépés így vezethet tanuláshoz vagy fejlődéshez is, de akár pánikot is kiválthat (pánik zóna). Azt, hogy a kettő közül melyik következik be, a komfortzónától való eltávolodás határozza meg. A komfortzónából való kilépés csak addig inspiráló az egyén számára, amíg a történéseket kontroll alatt tudja tartani. Ha attól túlságosan eltávolodik, az adott helyzet nehézséget okoz számára, pánikot kelt benne, és menekülésre (a helyzetből való kilépésre) ösztönzi.
 

Oldalak: 1  2