Szófelhő Szófelhő

NPP Karrier-rovat NPP Karrier-rovat

Még egy diploma - Papírhalmozás vagy tanulás élethosszig?


Egyre gyakrabban halljuk, hogy milyen fontos a folyamatos tanulás és az önfejlesztés annak érdekében, hogy a munkaerőpiacon keresettek maradjunk. Sokan vannak azonban, akik az élethosszig tartó tanulás koncepcióját összekeverik a céltalan papírhalmozással.


Nem kevés azoknak a fiatal felnőtteknek a száma, akik még harminc évesen is tanulnak és keresik önmagukat. Félreértés ne essék, a jól képzett munkaerőre szükség van a munkaerőpiacon, de a jól képzettség nem a diplomák számával mérendő. Értelme csak annak a tanulásnak van, amibe az ember következetesen fektet energiát, és nem öncélúságból.
 

A hosszú évekig tartó „csak tanulás” hátterében nem ritkán a szorongás áll. Az egyén szorong önmagától, saját alkalmasságának kérdésétől és attól, képes lesz-e a megállni helyét a munkaerőpiacon. Igaz, hogy a tanulás évei sok esetben küzdelmesek és fárasztóak, de mégis könnyebb életvitelt biztosítanak a fiatal számára, akit szülei eltartanak, és akinek legfeljebb a vizsgák sikeres teljesítése érdekében kell felelősséget vállalnia. Egész más helyzet az, amikor az elméleti tudást gyakorlati szinten kell próbára tenni, és a dolgozó egyénnek nap mint bizonyítania kell alkalmasságát.
 

A diplomahalmozók másik csoportját alkotják azok, akik már dolgoznak ugyan, de mellette folyamatosan tanulnak valamit. Ha ez a további tanulás az alapdiplomához kötődik, és egy tudatosan menedzselt folyamat része, azzal nincs probléma. Ha pl. az üzletkötő érzi, hogy fejleszteni kell kommunikációs készségét, és annak érdekében vesz részt egy tréningen, az egy tudatos karriermenedzselési folyamatot takar. Más azonban az a vállalati jogász, aki úgy dönt, hogy megtanul héberül, ami minden bizonnyal kevéssé lesz hasznosítható a munkaerőpiacon. A munka mellett céltalanul tanulók sok esetben kielégíthetetlen teljesítményvággyal jellemezhetők, és saját értékességüket a papírok megszerzése révén akarják bizonyítani saját maguk számára is. Ilyen esetben sokkal inkább van feladat az egyén önismeretének fejlesztése terén, és nem igazán fontos, hogy miért éppen azt tanulja, amit.
 

Ha a tanulás mögött nincs valódi érdeklődés és elköteleződés, nincs értelme. Ezt a munkaadó is érzi, és az esetek többségében nehezen tolerálja. Ráadásul a sokdiplomások nehezen simulnak be a már működő szervezeti rendszerbe, hiszen azt gondolva, hogy a sok diploma őket magasabb szintre emeli, nehezebben fogadják el az alacsonyabb fizetést, vagy azt a helyzetet, amikor nekik egy kevesebb diplomával (de pl. lényegesen több gyakorlati tapasztalattal) rendelkező felettes dirigál.
 

Senkit sem akarunk lebeszélni az értelmes tanulásról, de fontos, hogy a tanulmányok megválasztásakor tudatosak legyünk. Pályát választani egyfajta elköteleződés, amit megelőzően érdemes önismereti tudást és tapasztalatot szerezni. A munkáltatók többsége szereti, ha a pályakezdő fiatalnak van már valamilyen munkatapasztalata. Sok főiskolás és egyetemista ódzkodik attól, hogy a diákévek alatt valami egyszerűbb, nem feltétlenül szellemi munkát végezzen, pedig a munkáltatók szempontjait tekintve, érdemes az ilyen feladatokat elvállalni. Ha ugyanis a pályakezdő fiatalnak van már bármilyen munkatapasztalata, akkor a munkaadó tudja, hogy a fiatal képes időre bejárni a munkahelyre, határidőre teljesíteni egy feladatot, és egyáltalán: ismeri a munka világát. Ez mindig versenyelőnyt biztosít azokkal a pályakezdőkkel szemben, akiknek nincs gyakorlati tapasztalatuk.
 

A diploma megszerzését követően azonban érdemes már arra törekedni, hogy egy a szakmánknak megfelelő területen helyezkedjünk el. Ebben az esetben sem szabad azonban, hogy a diploma miatt a munkát kereső túlértékelje magát. Marketinges végzettséggel pl. a pályakezdő fiatal bátran vállalja el a jó nevű cégnél azt a recepciós állást. Sok cégnél az ilyen pozíciók csak ugródeszkát jelentenek, és az első szűrés után az ügyes delikvenseket hamar feljebb léptetik a végzettségüknek megfelelő területre.
 

Ha a fiatal megtalálta azt a terültet, ami végzettsége és érdeklődése szempontjából is megfelelő, az adott cégen belül hamar rá fog jönni arra, hogy mit kell vagy mit érdemes tanulni az előre jutás érdekében. Fontos, hogy a kellő önismerettel rendelkező fiatal nyitott szemmel járjon, kutassa a lehetőségeket, és legyen nyitott az új dolgokra, az új tapasztalatokra. Ha látjuk, mi a következő lépés karrierünkben, hamar kikristályosodik az is, mit kell tennünk a következő lépcsőfok elérése érdekében.
 

A tudatosság és az önismeret mellett némi motivációra is szükség lesz, hiszen a tanulás, a karrierépítés idő- és energiaigényes folyamatok. Ha az ember munka mellett tanulásra adja a fejét, számítania kell arra, hogy a szabad esti órái, vagy az elvileg pihenésre kitalált hétvégi órák erősen terheltté válnak, és mindig lesz programja: amikor nem munkában van épp, akkor tanulnia kell. Hosszabb távon azonban megéri ezeket az energiákat befektetni, ugyanis a jó végzettséggel, kellő tapasztalattal és némi speciális szaktudással rendelkező munkavállalók azok, akik igazán keresettek a munkaerőpiacon.