A szivárvány A szivárvány

Középiskolaválasztás Középiskolaválasztás

A középfokú oktatási intézményválasztás életünk egyik fontos döntését feltételezi, amin keresztül megtesszük az első lépést a szakmaszerzés vagy a felsőoktatás irányába. Több száz intézmény és több ezer induló tagozat közül választhatunk, amelyek között nem mindig könnyű eligazodni. Az NPP mind ön- és pályaismereti kérdőívekkel, mind pedig részletes középiskola-keresővel segít az ideális iskola és tagozat kiválasztásában.

 

» NPP - Középiskolaválasztás

 

A középfokú oktatási intézményválasztás14 éves kor körül válik aktuálissá – de akár 10 évesen is eljöhet, ha 8 évfolyamos gimnázium a kiszemelt. Ez az első olyan döntés az ember életében, ami valódi átgondolást kíván mind a gyermek, mind a szülők részéről. Annak idején az óvoda vagy a megfelelő általános iskola kiválasztása is nehéz feladatnak tűnt, lényegesen nagyobb tehernek érezzük azonban a középfokú oktatási intézmény választásának feladatát, hiszen ezek az első meghatározó lépések az ember életében, amelyeket a szakmaszerzés vagy a felsőfokú képzés irányába tesz.
 Az ember ekkor igazi kis gondolkodó, lassan elhagyja a gyermekkor időszakát, és egyre inkább érdeklik a „felnőttek dolgai”. A megelőző életszakaszban még a játék volt az, ami igazán foglalkoztatta, a szerepjátékok és a fantáziajátékok jelentették számára az igazi szórakozást. Aztán lassan egyre inkább előtérbe kerül a világ felfedezésének vágya, egyre több dolog érdekli, és a következő életszakaszban a kíváncsiság egyre meghatározóbb. Egyszerűen minden érdekli, mindent tudni akar! Sok kiskamasznak (és szüleiknek) már 10-12 évesen döntést kell hozni, hiszen ez a nyolc- és hatosztályos gimnáziumok választásának időszaka.
Ha azonban a fiatal úgy dönt, hogy az általános iskola nyolc osztályát ugyanabban az intézményben végzi el, akkor az első nagy döntés ideje 13-14 éves korban jön el számára. Ebben az életkorban mindenki egyre inkább kezdi felismerni saját reális képességeit, elkezd pályák iránt érdeklődni, és próbálgatja a pálya és a saját képességstruktúra közötti megfelelést.
Igazán érdekes időszak ez! Olyan kérdésekre keressük a választ, mint pl.: „Ki vagyok én?”, „Hol a helyem a világban?”, „Milyen lehetőségeim vannak?”, „Hol vannak a határaim?”, „Mi az a maximum, amit ki tudok hozni magamból?” Ismerős?
15-17 éves korban számtalan lehetőséget próbálunk ki részben fantáziák szintjén, részben valós „megpróbáltatások” (otthoni besegítés, nyári munkák, szakkörök, táborok) révén. Túl azon, hogy ebben a fázisban a fiatal sokat gondolkodik, sokat is beszélget, és gondolatait, élményeit, tapasztalatait és véleményét szereti megosztani másokkal. 18-21 éves kör körül aztán kialakulnak a domináns elképzelései, melyeket majd a továbbtanulásnál érvényesíteni lehet.
Tanulmányi eredménytől és érdeklődéstől függően az általános iskolát befejezve választhat a tanuló középiskolát (gimnáziumot vagy szakközépiskolát) vagy szakiskolát. Ha inkább elméleti beállítódású és/vagy jó a tanulmányi eredménye és/vagy az általános műveltsége fejlesztése a cél, vagy határozottan tudja, hogy felsőoktatásban szeretne majd továbbtanulni, de még bizonytalan abban, pontosan mit is, érdemes a gimnáziumot választani. A gimnáziumot a tanulók átlagosan 14 éves korban kezdik el, és 18 évesen érettségi vizsgával zárják. A gimnázium befejezését követően a tanulók többsége a felsőoktatásban tanul tovább, vagy szakmát szerez.
Ha a tanuló már 14 évesen elkötelezett valamely pálya iránt, lehetősége van arra, hogy szakmai orientációját 14 éves korában konkretizálja. Ha az általános iskolát jó tanulmányi eredménnyel végezte, és szeretne szakmai tárgyakat is tanulni, érdemes a szakközépiskolát választani. Ez már egyfajta orientációt jelent a szakmai képzés irányába. A szakközépiskolát a diákok – a gimnáziumhoz hasonlóan – 18 éves korban fejezik be, és a befejezést követően egyaránt lehetőség van a felsőoktatásban tovább tanulni, vagy szakképzésben részt venni. A szakközépiskola és a gimnázium közötti lényegi különbség, hogy míg a gimnáziumban az általános műveltség mély és részletes fejlesztésén van a hangsúly, addig szakközépiskolában az átlagos mélységű általános műveltség fejlesztés mellett szakmai tárgyakat is választhat a tanuló. A szakközépiskolát elvégezve is egyaránt van lehetőség felsőoktatásban továbbtanulni vagy szakképesítést szerezni.
Azok a tanulók, akik sokkal inkább vonzódnak a gyakorlati tevékenységek iránt, és kevéssé elméleti beállítódásúak, jól döntenek, ha szakiskolát választanak 14 évesen. Itt a képzés során a szakma csínját-bínját sajátítják el a tanulók, kevesebb elméletet, és több szakmai tartalmat tanulnak, aminek köszönhetően az iskola és a szakképző évfolyamok elvégzését követően (17-18 évesen) jogosulttá válnak az elsajátított szakmai gyakorlására. Aki emellett a képzési forma mellett dönt, az hirtelen a felnőttek világába csöppen, és elkezd ismerkedni azokkal a sajátosságokkal, amik a dolgozó emberek hétköznapjait jellemzik. A képzés során lesznek olyan általános tantárgyak, amik már az általános iskolában is jellemzőek voltak, azonban az idő előre haladásával egyre több szakmai tárgy lesz jellemző. A képzésen a fókusz a szakmai ismeretek és készségek elsajátítására helyeződik, ezt megerősítendő kötelező szakmai képzésen is részt vesznek a tanulók.
A középiskolások, gimnazisták életstílusa sok tekintetben hasonlít az általános iskolás időszakhoz: aki emellett a tanulási forma mellett dönt, nagyjából ugyanolyan tantárgyakra számíthat, mint általános iskolában, de minden egyes tantárgyat mélyebben és részletesebben fog tanulni. Azt, hogy egy adott témát elsajátított-e a tanuló, a szaktanárok rendszeresen számon kérik majd. Lesznek felelések, kis- és nagydolgozatok, otthoni feladatok. Egy nap során öt vagy akár nyolc óra is lehet, és a tanórák befejeztével többnyire készülni kell majd a következő napra. A sok tanulás mellett azért érdemes időt szánni a testedzésre is, hiszen aki jó fizikai állapotban vagy, annak a tanulás is könnyebben megy majd. Mindenképpen érdemes időt szánni továbbá a nyelvtanulásra. A legszerencsésebb az, akinek a tanórán szerzett ismeretek elegendőek a nyelvvizsga letételéhez, akinek viszont ez kevés, az kénytelen lesz a nyelvtanulásra szabadidejéből áldozni, mert a nyelvtudás a mai világban fontos tényező a munkaerőpiaci sikeresség szempontjából, és növeli továbbtanulási esélyeket is. Lehet járni továbbá szakkörökre, különórákra is, melyek a tanuló érdeklődésének megfelelően bővítik ismereteit, vagy épp a felzárkózásban segítenek annak, aki egy tantárgyból le van maradva.
Fontos továbbá, hogy hangsúlyozzuk: ez az időszak valóban főként a tanulásról szól, de azért nem szabad elhanyagolni a családot, a barátokat, valamint azokat a tevékenységeket sem, amelyeket örömmel végzünk, amik kikapcsolnak. Ezek legalább olyan fontosak, mint a jól tanulás, és meg lehet találni azt az egyensúlyt, ahol az ehhez az életszakaszhoz kapcsolódó valamennyi életszerep teret kaphat, és ami által jól érezheti magát az egyén.