A szivárvány A szivárvány

Munkahely elvesztése Munkahely elvesztése

Munkahelyet az ember vagy saját szándékából vált, vagy a körülmények kényszerítik rá. Ahogy az első munkahely sok fontos tapasztalatot hoz magával, úgy az első munkahely-vesztés is sok dologra tanítja meg az embert.

 

» NPP - Munkahely elvesztése

 

A jelen kor munkaerőpiaca nem az örökkévalóságig tartó munkahelyekről szól. Kivételes eset, ha valaki az első munkahelyéről megy nyugdíjba, és ma már szinte nem is jellemző. Így minden munkaviszony esetében eljön az a pillanat, amikor vagy a munkavállaló vagy a munkáltató úgy érzi, az addigi keretek között nem lehet/nem érdemes tovább együttműködni.
Minden változást meg kell élni, de fontos, hogy a munkavállaló már a folyamat elején tudatosítsa magában, hogy egy ilyen változás nem feltétlenül rossz dolog. Igaz, hogy minden változással lezárunk valamit, ami elmúlik, de ezzel teret adunk valami újnak is, ami lehet, hogy sokkal több és sokkal jobb lehetőségeket rejt magában.
Mindenképpen érdemes megfontolni a váltást, ha munkavállalóként rosszul érezzük magunkat a munkahelyen a kollégák, a főnök, a körülmények vagy a fizetés miatt. Természetesen nem arról van szó, hogy csak a tökéletes munkahelyet érdemes megtartani, hiszen tökéletes nincsen. És kompromisszumokra mindig szükség van. Eljöhet azonban az az idő, amikor a körülmények méltánytalansága miatt a dolgozó úgy érzi, váltani kell. Ez mindig a személyes megélés függvénye.
Előfordulhat az is, hogy a munkahely elvesztése váratlanul ér bennünket, és előzetesen nem gondoltuk, nem éreztük, hogy munkaviszonyunk a végét járja. Ilyen esetben érdemes a vezetőtől visszajelzést kérni a megszüntetés okáról. Vajon külső körülmények miatt szűnt meg a munkánk? Esetleg valamit mi nem úgy végeztünk, ahogy az elvárás volt? Minden esetben érdemes önvizsgálatot tartani, átgondolni, vajon a vezető miért döntött úgy, hogy tőlünk válik meg. Ezt követően azonban nincs értelme tovább a problémán rágódni, el kell kezdeni megalapozni életünk következő időszakát.
A munkahely elvesztésétől mindannyian félünk, hiszen ez a helyzet létünket teszi bizonytalanná. Amit érzelmi szinten ilyenkor megélünk:
  1. Először magunk sem akarjuk elhinni, mi történt. („Ezt nem hiszem el” -állapot)
  2. Ezt követően minden bizonnyal dühöt érzünk majd, dühösek leszünk a munkáltatóra, aki elbocsátott minket, és haragszunk az egész világra.
  3. Ezt követi az alkudozás és a reménykedés fázisa, ami a legtöbb esetben
  4. depressziós állapotba torkollik.
  5. Az utolsó fázis a beletörődés, ami a munkahely elvesztésének tényszerű elfogadását jelenti.
Az, hogy valaki keresztülmegy ezeket a fázisokon, teljesen természetes és szükséges is a továbblépéshez. Hogy miért? Azért, mert a munkahely elvesztése átmenetileg alapjaiban változtatja meg életünket:
  • Anyagilag bizonytalan helyzetbe kerülhetünk.
  • Tehetetlennek érezhetjük magunka.
  • Strukturálatlanná válik időbeosztásunk.
  • Csökkenhet aktivitásunk, érdeklődésünk beszűkülhet, unottá válhatunk.
  • A munka elvesztésével egy időben elveszítjük dolgozó szerepünket is.
  • Beszűkülnek társas kapcsolataink.
  • Előfordulhat, hogy sűrűsödnek családi konfliktusaink.
 Az állás nélkül töltött időszakot azonban mindenképpen érdemes értelmes tevékenységekkel, önfejlesztéssel tölteni. Nem kizárt, hogy mindenekelőtt pihenésre lesz szükségünk, a regenerálódási időszak után azonban érdemes átgondolni, milyen hiányosságaink vannak, amelyek akadályt jelenthetnek a munkaerőpiacon való boldogulás szempontjából.
Ma már a nyelvtudás nem nélkülözhető, ezért a nyelvtanulásra szánt idő a későbbiekben mindenképpen hasznos lesz. Hasznos lehet egy olyan tanfolyam is, amelyen keresztül egy új végzettséget szerezhetünk, ami alapot adhat arra, hogy újra megtaláljuk helyünket a munkaerőpiacon. A keresés átmeneti időszakát érdemes felhasználni az önismeret, az önmagunkkal kapcsolatos élmények gazdagítására is. Ha lehetőségünk van, vegyünk részt külföldi tanulmányúton vagy vállaljunk önkéntes munkát.
Mindenképpen eljön azonban az idő, amikor aktívan el kell kezdeni foglalkozni az új állás megtalálásával. Az álláskeresés önmagában is munka, amivel az egyén csak akkor tud érdemben foglalkozni, ha már feldolgozta az előző munkahely elvesztésének tényét.
Mindezek miatt nagyon fontos, hogy a munkahelyét elveszített személy ezt a helyzetet megoldandó feladatként, és ne problémaként fogja fel. És hogy mit érdemes tenni? Érdemes böngészni az álláshirdetéseket Interneten, újságokban. Hasznos, ha mozgósítjuk ismerőseinket. Minél többen tudnak arról, hogy munkát keresünk, annál jobbak az esélyeink. Nagyon fontos a jól megszerkesztett önéletrajz, és a pozícióspecifikusan megírt motivációs levél. Azt állást keresőnek tudatosítania kell magában, hogy ez a tevékenység teljes embert kíván, és csak az lehet sikeres, aki elszántan, sok energiát bevetve törekszik munkát találni.